Amara biztos volt abban, hogy a nájróbi egyetemre érkezve egy dolgot mindenképpen meg fog tartani: a hitét és a tanulmányait külön szobákban. Egy campuson zajló bibliai tanulmány nem volt a terv része, de egy osztálytársa hetente hívogatta, nyomás nélkül.

Végül udvariasságból elment. Amit talált, az egy kis kör diák volt, akik együtt olvastak egyetlen Szentírás fejezetet és őszinte kérdéseket tettek fel — nem előadás, nem teljesítmény, csak emberek, akik figyeltek egy régi szövegre és egymásra.

"Hittérben nőttem fel, de sosem kérdezte tőlem senki, hogy valójában mit gondolok," mondja. "Ez a tanulmány volt az, ahol először értettem meg, hogy Isten tudja a nevemet — nem csak az embereket általában, hanem engem."

Három évvel később Amara saját bibliai tanulmányt vezet ugyanazon a campuson, még mindig abban a kölcsönvett teremben találkozik keddenként.